Kirándulások - Gouda

Kirándulások - Gouda

Erre a hétvégére két esemény is esett Goudába, bár az egyik egy országos esemény része volt, az ittlétünk alatt eddig minden évben megrendezett Open Monumenten Dag, azaz a nyitott emlékműnap. De ezt csak késöbb vettük észre hogy aznapra esik. Az eredeti ok ami miatt Goudába igyekeztünk ismét az egy kajafesztivál volt, de erről majd a végefelé.

Az időjárás nagyon kedvező volt, sem nem túl meleg, sem nem hideg és még a szél sem fújt, ezt majd mind késöbb kiderűl, nagyon jól jött. Majd elfelejtettem hogy aznap még piacnap is volt, ez csak azért érdekes, mert piacnapokon, főként hétvégén rettentő tömeg van a piac környékén. A "bátraké a szerencse" elven a piachoz legközelebb eső parkolóházat céloztuk meg, ahova alig tíz perc sorbanállás után sikerült is beparkolni. A városba vezető útról ki is szúrtuk az első célpontot, a második legnagyobb templom tornyában embereket láttunk már messziről, gondoltuk oda nekünk is fel kell menni.

Hát ez elsőre nem tünt nehéz feladatnak, de mikor odaértünk a templomhoz, rá kellett jöjjünk, hogy ugyan minden nyitva, de a toronyba csak minimális a templom javára tett adományért mehetünk fel. (A felnőtteknek 3,5 €, a gyerekeknek 1,5 € volt.) Természetesen semmi nem mehet zökkenőmentesen, nem volt nálunk kp. irány az autómata, ami a piactér túloldalán van, és ha már arra jártunk visszafele a sajtmúzeumba is bekukkantottunk. Nem egy nagyméretű múzeum, de érdekes volt látni a sok sajtkészítő szerszámot, és egy rövid videófilmet arról hogyan is készül a sajt.

A kis kitérő után végre megérkeztünk a templomhoz. Négykor indult a következő csoport felfele. Pont elég időnk volt elötte jól körbenézni. A fotóalbumban van jópár kép. Lift nem volt. Sehol. Elindultunk egy csigalépcsőn és a tetőtérig vezető út feléig eljutottunk ott van egy nagy tér, ahol lehetne pl az orgona, de nincs. Innen is kattogtam párat. Itt hollandul elmesélték a templom történetét, pl hogy 1904-ben épült, és hogy felújításra gyüjtenek, gondolom ezért is kértek a sétáért egy kis pízt. Így féluton rá kellett jöjjek hogy amúgy nekem van némi tériszonyom, de ha már eddig eljöttem továbbmegyünk. Újabb csigalépcsőket másztunk meg, míg a tetőszerkezett alatt találtuk magunkat, itt már kezdtem érteni miért is volt fontos a jegyecskére rányomtassák, hogy mindenki csak saját felelőségre mászkálhat. A tetőtérben egy dupla pallón kellett végig menni, két rozogának tűnő korlát között, itt természetesen kisebb lányom kezdett kicsit félni. Jópár méter után elértünk a torony alá és az oltár fölé, na ott egy amolyan csapóajtót kinyitottak ahol le lehetett egy sűrű rács között nézni. Na itt adta fel kisebb lányom és a nagyobb is a túrát. Nejem jött volna tovább az ismeretlenbe, de a kicsit kénytelen volt lekisérni mert a nővérével nem akart lenn megvárni minket. Négy méretesebb létrán kellett szinte függőlegesen felfele mászni. Ez elsőre nem hangzik túl nehéznek, sőt most mondhatnám simán felmentem, de az nem lenne teljesen igaz. Úgy a harmadikról a kiváncsiságom erőszakoskodásának engedve lekukkantottam, na ezt nem kéne. Nem adtam fel, kimásztam a kis lyukon keresztűl a tetőre. A tető, ami felett persze még volt egy tető, rendesen lejtett kifele, amolyan gyorsan tünjön el az eső róla meredekebben. Ez magában nem lett volna olyan rémisztő, de a korlát, hát hogy is fogalmazzak, alig ért térd fölé, na az eléggé rémísztő volt, nem is mentem túl közel hozzá. Na jó, nem volt ám ez annyira szörnyű, mert a kilátás hála hogy Hollandia lapos valami csodás volt. Itt jött jól, hogy nem volt szél, mert az onnan a magasból kifújt volna. Igyekeztem kattintgatni mindenfele. Onnan fentről, egyben látszott a másik templom, amit lentről csak sejt az ember, az fentről egyértelmű, nagyon nagyon nagy a másik templom. A piactér, mivel piac volt, így nem volt épp üres, pedig az milyen szép lehetne. A lefele út nem volt annyira vészes, és az is tuti, hogy sokat javult a viszonyom a magaslatokkal. Azért még megjegyzem, hogy a létrákat senki nem vizsgálja jobban meg, mert észre fogja venni hogy két szeggel bevert falapocska tartja csak az egészet, és hát ha az utsó megcsúszik, könnyű lehet az oltárra pottyanni. :)

Végezve a templommal, elindultunk a múzeumba, ahol szintén sok érdekeset láttunk, de ezekről inkább meséljenek a képek. Ami nagyon fontos tapasztalat, a múzeumokban, ahol régi dolgokat állítanak ki, ott nem illik a kölköket előreengedni és szaladgáni hagyni. (Ránk szóltak a teremőrök, ezekszerint kétféle múzeum van Hollandiában, a gyerekeknek való és a nem való.) Aztán egyszer csak zenéltek egyet, ez jelezte hogy záróra van, sajna ötkor minden nyitott épület bezárt, most már tudjuk, hogy jövőre reggel kilenc körülre érkezünk a következő városkába, és akkor lesz időnk mindent megnézni.

Na a múzeumból, elindultunk a kajafesztiválra... Nagylányom persze a tömeget akarta követni, amivel nem igazán jártunk volna jól, mert az a vasúthoz igyekezett. :) Az egyik csatorna mellett a belváros peremén sétáltunk el a fesztivál helyszínére. A toronyból készült képeken talán látszik a nem bebugyolált szélmalom, na annak a tövében volt. Belépő nem volt, de csak spec korongokért lehetett a szolgáltatásokat igénybe venni. Mivel az eredeti terv az volt hogy kajálunk egy jót, így körbenéztünk mindent, majd beszereztük a korongokat majd kisebb véleménycsere után lehuppantunk egy kihelyezett étteremben. Szerencsénkre a kedves felszolgáló lányok beszéltek angolul, úgyhogy hamar megtudtuk mi is van az aznapi menün. Nejem birkát rendenl, én ha már újdonság akkor legyen kardhal, kislányom egy fehércsokis krémakármit, nagylányom semmit. Hát, hogy is mondjam, szóval megkaptuk pikk pakk a rendelésünk... A csokis akármi tényleg fincsi volt, a birka megsült részét is dicsérte a párom, de sajna a kardhal füstölt változata nem fog felkerülni a kedvenceim listájára. :) Az adagoktól nem hogy el nem múlt, de még meg sem jött az étvágyunk. Nagyon szépen el volt rendezve az a kis cafatka a tányéron, de elfért volna még mellette mondjuk valami kaja is. Végezve az eredetileg vacsorának szánt kajával, kellett egy gyorséttermet keríteni, hát igyekeztünk mindjárt kettőt is találni, egy mekit és egy kínait, ahol végre dobozban elvihető kaját kaptunk, nem müanyagban, hanem rendes papírdobozban.

Nagyon kellemes időnk volt egész nap, nagyon gyanus ez a sok nyárias nap, mintha ideért volna a klímaváltozás. De a fák kezdik hullatni a leveleik, kétségtelenül közeledik az ősz.

Főoldal - Kirándulások

Linkek:

Újabb képsor Goudából

A képek este fognak felkerülni!

Keresés a szótárban:

A pillanat holland szava:

twaalf^(!): tizenkettő; tizenkettes; tizenkét

Üzenj nekem:

Lépj be: