| |||
Kirándulások - Sunnyvale, San FranciscoEz ismét nem teljesen egy kirándulás, sőt sajnos a családom nem is tudtam magammal vinni, több gyakorlati ok miatt és az egész utazás olyan hirtelen történt hogy a repülő is előző nap lett lefoglalva. Ami a lényeget illeti miután felmondtam, az új munkáltatóm meghívására át kellett repüljek San Franciscoba, konkrétan a hotel Sunnyvale-ben volt, és ezenkívül San Jose-ba is leugrottunk, de ne szaladjunk úgy előre. Szerdán dél elött indultam a Schiphol reptérről és aznap fél kettő körül le is szálltam a San Francisco International reptéren. Ez elsőre igen furán hangozhat, de hát ugye az időzónák... A röpke 10 és fél óra repülés lényegében eseménytelen volt. Ettem, ittam, ücsörögtem, vártam a lehetőséget hogy kattintsak pár kockányit. Nagy szerencsémre Grönland felett felhötlen volt az ég, így pár jéghegyet lencsevégre is kaptam. Nagyon szerettem volna jegesmedvét is fotozni, de sajna azokból nem volt egy sem, legalábbis nem láttam egyet sem. Hihetetlenül nagy területen semmi mozgás, semmi életnek nyomát sem látni, kicsit hátborzongató volt a látvány, mégis szép, tiszta. A következő hely ahol fotozni tudtam már amerika nyugati partja volt, mivel várnunk kellett a leszállással, kicsit dugó volt, így köröztünk egyet, ekkor ugye a repülő teljesen megdől, és könnyű fotózni. (A képek nézegetésénél vegyétek figyelembe a koszos ablakot, vagy a jégvirágokat rajta 10 km magasan minusz 50-65 celsiusokat lehet találni.) Leszállás után kezdtem kicsit aggódni, mivel az összes kollegám aki már járt odaát mind rémtörténeteket mesélt az ottani átvilágításokról, az átvizsgálásokról, a külföldiek kezeléséről. Hát íme én hogy is jártam. Kiszálltunk a repülőből, a holland személyzet mosolygott és búcsúztatott minket, kijutva a folyosóról, ott álltak a helyi erők képviselői és mint a csordát a cowboy-ok hajtottak minket előre egy hosszú folyosón egészen az útlevél ellenőrzésig, ott újabb erőkkel sorokba rendeztek, ha valaki kilógott tolták is másik sorba. Végre sorra is kerültem a kedves ember kérdi hogy vagyok, mire mondom köszi és te? na ez már sok volt közölte maradjak csöndben ha kérdez akkor válaszoljak, mondom magamba, hát te kérdezted hogy is vagyok, nem? Levette az összes ujjlenyomatom, és a fotóm is. Majd kifaggatott mit is akarok én ott náluk? Milyen business ügyében jöttem, és mikor is megyek haza? Van-e hol laknom, van-e jegyem hazafelére? Miutám mindenről megmutattam hogy nem maradok én örökké, betűzte a papírt az útlevelembe, majd tett egy piros vonalat az egyik papíromra és tovább is küldött. Irány a csomagom felvétele, hamar meglett, elindultam a vám felé, a repülőn bemutatott Amerika mindenkinek örül és mindenkit vár videóban elhangzott hogy mindenképp át fognak világítani a csomagom valószínű szétszedik, ezzel a lendülettel megindultam. Egy újabb hatósági közeg megállított, megnézi a papírjaim ismét, majd egyet elvett és határozott de egyértelmű BALRA! utasítással elküldött balra. Na jó, gondoltam nekem mindegy, mentek mások is arra, elindultam utánuk. Mentünk egy kicsit, és hoppá, megérkeztem, kinn voltam Amerikában. Ezen kicsit meg is lepődtem, megpillantva a leendő főnököm aki már ott állt és várt. A leendő főnököm személyesen jött ki elém a reptérre, és innen kezdve vitt mindenfele. Az első benyomásom miután megláttam hogy egy Toyota Prius-a van, hogy vagy nagyon ott a krízis, vagy környezetbarát, ami ugye jó. Mielött elindultunk a hotel felé amit lefoglaltak nekem, gyorsan a kezembe vettem a kamerám, hogy bocsi de sose jártam itt és hát ugye a család biztos szivesen megnézné amit én is láttam, de ez nem zavarta, sőt igyekezett mindent elmondani amit épp láttunk mi micsoda, sőt, elvitt a Google központja felé, korábban az egyik cégnek dolgozott melyet felvásárolt a Google. A környéken minden szomszéd épületet megvettek, van utca aminek a neve Google, lefotoztam. Az út mentén életemben először láttam otthonos környezetükben csak úgy kinőtt pálmafákat, nagyokat, nagyon nagyokat és magasakat. Érdekes volt látni, s egyben szép is, egy két fotón más lényeges nincs is. Az alig 40-50 perc autóút után odaértünk a hotelhez, ő előre lehúzta a hitelkártyát amivel fizette a szállást, és feldobtam a cuccom a szobába és mehettünk is be az irodába. Az új cégemmel kapcsolatos részleteket amik az otthon megszokottaktól kismértékben eltérnek, pl hogy van a szabadidőszoba, ahol 4 nagyméretű LCD TV-n lehet akár 4 féle TV műsort nézni, akár 4 féle konzolon játszani (wii, ps3, xbox360, a negyedikre nem emlészem), a rengeteg féle hűtött üditő, csoki, keksz, csipszek, sütik, teák, kávék, stb. nem fogom túl részletezni, nem illik ebbe a leírásomba. Fontos megjegyeznem, igen a filmekből jól látható széles utakkal rendelkeznek, a táblákon minden szövegesen (angolul) ki van írva, pl ebből a sávból pirosnál nem szabad jobbra kanyarodni, ami amugy ha nem írják ki, akkor megengedett. Az autópályáikon és a 3-4 sávos utjaikon van egy plusz sáv kis sarkán álló gyémánttal jelölve, amelyikben csak adott időintervallumban, ami majdnem a teljes nap lehet menni, de csak busszal, és olyan járművel amiben legalább két utas van, vagy rendelkezik a sáv használatára vonatkozó engedéllyel. Ilyen engedélyt többnyire a hibrid üzemű kocsikhoz adnak, mivel azok környezetkímélők, és ezzel igyekeznek ösztönözni a vásárlókat a környezetbarát autók vásárlására. A délutánt a leendő cégemnél töltöttem rengeteg kézfogás és jaj de örülünk hogy itt vagy és hogy belépsz a csapatba közepette. Egy adott pillanatban kezdtem úgy érezni magam mint egy olyan munkaerő. akire rátalálni is alig lehet, ez bevallom jól is esett kicsit. Az új munkatársakkal való ismerkedés után elmentünk vacsorázni, egy igazi amerikai étterembe, görkoris kiszolgálok nem voltak, de a néni tök úgy mint a filmeken: Jónapot! Hogy vannak? Mit ennének, hozzak valamit inni addig míg választanak? Amugy jól érzik maguk? kérdéssor után hozott is egy kis jegesteát, az arrafele szinte mindenhol megszokott vegyél egy poharat és amíg itt vagy mi mindig újratöltjük elven, folyamatosan tele volt a poharunk vele. Két érdekesnek igérkező kaja is volt az ajánlataik között, és hat én is meg a leendő főnököm is ugyanazokat néztük ki, ugyhogy egyből megegyeztünk, én az egyiket ő a másikat kéri, és meg tudjuk kostolni mindkettőt. Ezt elő is adtuk a pincérnőnek, aki azonnal felajánlotta hogy egyből felezve hozza ki mind a kettőt, és így is lett. Igen örültem a mondjuk úgy európában teljes adagnak minősülő féladagoknak, mert a repülős koszt nem épp nagy adag. Igen jól is laktunk, és igen finom volt mint a két kaja, az egyikben csirkés kolbász volt articsókával, azoknak akik hozzám hasonlóan nem ettek még articsókát üzenem, ehető. Ezzel ez a nap végéhez is ért, azzal a plusz 9 óra beiktatott időeltéréssel elég hosszú napnak bizonyult. Visszatérve a hotelbe, kicsit felfedeztem a szállásom, hát nézzük csak mik is az említésre méltó különbségek. A lámpakapcsolókból volt legalább 4 féle, na nem mind ugyanazt tudta, de okkal voltak különbözőek. A mezei fel-le kapcsolók mint odahaza működtek, aztán voltak tolókapcsolók, amikkel a fényerőt is lehetett szabályozni, aztán voltak tekerősök amelyeknek több állásuk volt amikkel szintén a fényerőt lehetett szabályozni, de csak egy irányba tekeredtek, előre. Azt volt még egy amineka pontos működését nem tudtam megfejteni. :) A szobában kényelmes nagy ágy volt, szép nagy LCD TV, amire védelmi berendezés is volt rászerelve, ami a portát riasztotta annak kikötésekor, ez természetesen mint minden rá is volt írva. A fürdőben újabb meglepetés várt, egy csap volt összesen, huh mondom, ez már a kihívás, vajon hogy lesz nekem itt jó kis melegvizem? A kád igen kicsi volt, ez kizárta a fürdőzés lehetőségét, bár volt jakuzzi odalenn, de hát én az út porától akartam végre megszabadulni. Röviden a csap csak a víz hőmársékletének a beállítására szolgált, a nyomás nem szabályozható. Nesze demokrácia, ez van, még jó hogy nem volt fix a hőmérséklet is. :) Egy kellemes fix nyomású zuhany után gyorsan megtudtam hol is van a legközelebbi bolt, ahol vehetnék valamit magamnak, két lámpányira arra, szólt az útbaigazítás. Két lámpa mi az nekem, indulás. Aha, két lámpa lámpák kb 5-700 méternyire egymástól. Na nem baj, megtaláltam. Hát igen, Amerika nagy, de hogy ennek megfelelően minden miért kell arányosan nagy legyen, pl az utcák, a kis mellékutakon nincs szükség az Y fordulásra, mert egyíven meg lehet fordulni, olyan keskenyek. A boltban a sorok közt mindenhol kényelmesen elment a két kocsi. Az áruk kiszerelése közt a kicsi az a Hollandiában megszokott csomagméretek legalább kétszerese, gondoltam az estékre egy kis ropogtatni valónak beszerzek többféle helyi érdekességet, hogy minél többfélét kipróbálhassak, hát igen ember tervez... Hála a méretes kiszereléseknek a végen egyfélét vettem, amit az ott töltött röpke három este alatt nem tudtam megenni, aki jól ismer az el tudja képzelni ez mit is jelent. Vettem mindenféle érdekes üdítőt is, ezek egyik másikáról van fotó az albumban is. Az igen hosszú nap után másnap reggelig igazából említeni való nem történt, csend volt, semmi lövöldözés, rendőrautó sziréna, amolyan alvás, persze nem ment zökkenőmentesen, ottani idő szerint hajnalban már fenn is voltam, hogy a családdal tudjak kicsit kommunikálni. Reggel 6-tól 9-ig volt a reggeli, én úgy 7 felé mentem le, gondoltam legyen csak szépen a teljes választék kitéve, hadd kostoljak végig mindent. Hát, hm, izé, ..., szóval ez a rész kicsit kilógott az eddigi élménysorból, szóval a reggeli nem volt egy nagy valami, voltak zabpelyhek, nem mondom, szeretem a zabpelyhet főleg az ottan szokásos mindenféle ízesítéssel, és a kiszerelés nagy volt, volt több féle is, de pl nem volt egy darab felvágott sem, volt gyümölcs, pár péksütemény féle, na persze muffin, pár féle üdítő és tea, káve, joghurt, azt kb ennyi, na azert elkezdtem és a három nap alatt be is fejeztem a végigkostolást. Mivel leendő főnököm nem mondott konkrét időpontot, gondoltam nyolcra lemegyek megvárom míg jön, addig is kicsit körbefotózom a szállást és meglesem a forgalmat az úton, lesek hátha látok valami érdekeset, valami szép nagy olyan a régebbi filmekben szereplő amerikai tipusú kocsit. Hát igen, így álltam az út szélén, és megállapítottam a következőket: ezt elszámolták odaát, ugyanis a krízissel arra igyekeztek ösztönözni a népet hogy a nagyfogyasztású kocsikat cseréljék le kisebb fogyasztású kocsikra, ami be is jött, igen ám de ugye amerika nem igazán gyárt ilyet, így mindenki japán, ázsiai, európai kocsikra váltott. Volt pillanat amikor csak japán kocsi ment el a szemem elött. Annyi Toyota Prius-t életemben nem láttam egymás után mint ott. A másik fontos megfigyelésem a nagy kell legyen a kocsi, vagy kicsi de akkor sportkocsi, rengeteg terepjáró, egyterű mindenfele. Persze ez megmagyarázza a parkolók tágas méreteit is, illetve a kis utcák szélességét is. Kisvártatva közel kilenckor fel is szedtek. Gyors beugrás az irodába, pár egyeztetés majd indulás San Jose-ba az egyik gyárba további kézfogások, és ismerkedésekre. Itt most megint kihagyom ott mit is láttam, a rózsaszín sportkocsit kivéve, de azt le is fotóztam. A gyárból egyenesen a rendezvényre mentünk ami miatt ki kellett repülnöm. A rendezvény a City Beach nevű fedett aktiv kikapcsolódó központban volt. Volt ott minden, a csocsó asztaltól kezdve a röplabda pályán, kosárpályán, billiárd asztalokon, pingpong asztalokon át a mászófalig mindenféle, és persze egy kis svédasztalos ebéd. A kaja nagyrészét nem sikerült egyértelműen azonosítanom, de ehető volt, sőt finom is. Hát azok kedvéért akik rég láttak engem sportolni, leírom hogy igen, kosaraztam, több órácskát, kemény izomláz is lett belőle, aztán csocsóztam is, ahol ugyebár mindenkit levertem, hát igen azért a jelenlegi kollegáim erre is igen jól kiképeztek, hála nekik. Aztán volt pár jó kis feladat, amolyan csapatépítő jellegű játékok, az egyikben sorba kellett állni pl ki mióta dolgozik a cégnél, hát az nagyon jó poén volt, mivel én álltam a sor elején a -2 hónapommal. A csapatjátékot megnyerte a csapatom persze. Ezután jött egy kis pihi, tusolás, majd késöbb irány vacsizni. Vacsorára mivel a leendő fönököm fia is csatlakozott, így egy pizzeriában kötöttünk ki, ahol is ismét egy érdekes pizzát próbáltam ki, csirkemelles bébi spenótos articsókaszives pizzát ettem... hm ismét articsóka, nem nem szándékosan, csak így alakult. Ez is igen finom volt, de ismét akkora adag volt, hogy nem is fért be mind a bendőmbe. Itt kitérnék egy fontos részletre, a kártyás fizetésnel kap az ember egy papírkát amin van egy külön sor, tip, azaz borravaló, ide beírja az ember mennyit is ad, majd összeadja és kész. Az így adott borravalót persze le lehet költségelni a kajával együtt. Csak megjegyzem nyoma is marad a költségvetésekben. Vacsi után alvás, már ahogy az időeltolódás engedte. A tvben itt sincs semmi jó műsor, na jó, találtam egy főzős adást ami tetszett, egy étteremből volt egy közvetítés, ahol is a tipikus amerikai palacsintát szolgálják fel, igenám de náluk van nagy méretű is. Ez annyit jelent, hogy egy tálkára ráteszik a két (csak kettő) palacsintát, és a feltétet rálapátoljak, ja az átmérő amiről beszélünk úgy kb 30 cm, ezért a rálapátolás, több mint egy kiló eperrel szórta meg meg mellé fél kiló csokidarabokkal. Péntek, reggeli, majd egyből indulás San Francisco, a cél az új munkáltatóm központja. Hát az út hosszúnak is lehetne nevezhető, hiszen köszönet a sofőrömnek, kis kerülővel mentünk, ami azt jelenti hogy nagyjából megnéztük San Franciscót. Igyekeztem sokat kattogni, persze kocsiból nem mindig egyszerű. A képeket nem volt még időm feliratozni, de ott van többek között a Golden Gate híd, az Alkatraz, az ide-oda utca, a papagájok, a sok zöld papagáj, pont mint a verebek, de zajosabbak. Megálltunk egy amolyan turista boltnál is, hogy vegyek pár polót a csajoknak, hát igen olcsó arrafelé a ruha, 3 poló 10$. Egy érdekes parkolási módszernek is tanuja lehettem, a parkolóban egymást érik a kocsik, időrendbe vannak rendezve és folyamatosan átrendezik őket annak megfelelően melyikért mikor is várható a tulaj. Természetesen hogy ez működjön a kocsikulcsokat ott kell hagyni, értelemszerűen a kocsiban. :) A céglátogatásból csak az ebédet részletezném kicsit, mivel az igért eső végre megérkezett, egy amolyan plaza féle helyre mentünk enni, aholis kínaira esett a választás. A csöpörgő esőre való tekintettel a bejáratok elé mindenhol kihelyeztek egy állványt rajta kétféle esernyőzacskóval. Egy a kicsiknek egy a nagyobbaknak, ez arra szolgál, hogy ne csöpögtessünk mindent össze odabenn. A kajáldánál volt személyzet aki a hulladékot újrahasznosítás céljából szétválogatta, igen rá vannak állva erre, mindenhol mindenféle kukák vannak. A cégnél nem sokáig maradtunk, mivel a nagy forgalom és dugók elött vissza akarunk indulni Sunnyvale-be. Az uton láttam az egyetem részecskegyorsítóját, tavakat, rengeteg autót, kevés amerikait. Aki már belenézett a fotóalbumba eddig biztos kiszúrta hogy az utak meg vannak döntve a kanyarokban. Állitólag ez azért van hogy ne kelljen lassítani a kanyarban, viszont a legtöbb helyen araszoltak benne a kocsik, mivel amolyan majdnem dugó volt. Péntek estére a terv az volt, hogy vacsi, majd kidobnak engem egy bevásárlóközpontnál, ez annyiban módosult, hogy ettünk, ismét egy amerikai tipikus és igen népszerű étteremben, de ezúttal amolyan csúcsidőben, igen nagy tömeg volt. Most már értem miért is vannak az éttermekben azok akik kiosztják az asztalokat, nélkülük ott csak egy nagy káosz lett volna. Amit aznap ettem a nevére nem emlékszem, de valami csirkemell meg spagettinél vékonyabb tészta valami szósszal, articsóka nem volt benne.:) Epres jeges akármit ittam, amit természetesen folyamatosan újratöltöttek. A leendő főnököm fia, 11 éves, egy kisadag oldalast evett, ami lényegében egy fél oldal volt:) így már érthető az adagok mérete. Evés után átsétáltunk a szomszédos bevásárlóközpontba, ahol nézelődtünk, de igazábol nem sok mindent találtam. Anyukámnak kerestem pl. szalvétákat a gyűjteményéhez, de nem volt egyik boltban sem, és hát zártak is, ekkor kisérőm mondja hm irány egy másik bolt, az otthoni TESCO-nak megfelelő nagy van benne minden tipusú áruház. Igen, volt benne minden, még szalvéta is, és mivel volt megfelelő korú a csapatban így nem is kellett sokat válogatni az édességek között sem. Innen engem kitettek a hotelnél. Szombat, ma hazarepülök a családhoz. Végre, fárasztó ám az élet ha az ember mindkét időzónában jelen próbál lenni. Reggelire kipróbáltam a maradék kajákat, pl hagymás kerek nem tudom mi a neve. Epres sajt. Persze lendületből hét elött lementem, gondolván még elmegyek kicsit a boltba hogy hozzak pár érdekeset amit itt nem igazán kapni, de hát szombaton csak 7-től van reggeli. Reggeli után irány a Lucky superstore. Csak pád dolog abból amit mindenképp kell hozni onnan: dobozos sajt, a lényege, hogy kenhető, de olyasmi dobozban van mint a dezodorok, és nyomás alatt van, ki kell belőle nyomni. Aztán ugye a sok mogyorókrémes csokik, apró csokik, stb. Az egyik soron a polcokat rendező emberke megkérdi tőlem, segíthet-e, mondom aha, mi az itt ami amerikai, és máshol nem igazán kapható, nem is értette a kérdesem, mondom neki hogy európából vagyok és mit vigyek a csemetéimnek? Elnézést kért, de ő azt nem tudhatja, mert szerinte ami itt van az mind amerikai, rámutattam a Hungarian paprika feliratú kalocsai doboz alján szereplő made in hungary feliratra, hogy nekem olyan kell amin azt írják made in usa. Na ezt nem kellett volna, szegényben lehet összeomlott egy világ, nem is gondolta hogy árulnak külföldi terméket, azt hitte az valami város lehet másik államban. Újabb kihívásba ütköztem a bepakoláskor, mivel elszámoltam magam egy pár cipővel, és hát annak be kellett férnie. Még 11 elött hívott leendő főnököm, hogy ő éhes, eszünk-e mielott hazarepülök, mondom egye fene, ha enni kell együnk. Nem hagyhatom ki az utolsó amerikai igazi amerikai ebédem, hamburgert fogunk enni, rendes nem gyorséttermit. Mivel kicsit azért izgultam a repüléstől gondoltam valami könnyű kisadagosat eszem. Egy tripla mini sajtburgert választottam, gondolván a mini az azt jelenti hogy amolyam egyfalatos, hát nem, az azt jelenti ami itt mifelénk a normál hamburger, ebből három és egy nagy kupac hagymakarika mellé. Míg én ezzel küzdöttem, addig ő egy duplát gyűrt magába, hát kihívás volt, és tele lettem vele. Ezután már csak a reptérre kellett elkocsikázni, majd be check-in-elni, aztán bejutni az átvizsgáláson, ami egyszerübbnek bizonyult mint innen odafele. Semmi komolyabb dolog nem volt, meg meg sem motoztak mint odafele. A repülő korábban indult, de MD-11-en sose válasszátok az 30F ülést. utoljára kap kaját, mindent utoljára kap, és nem is választhat, ugyanis addigra az egyikféle tuti kifogy, nem kívántam a lazacot, nem is esett jol, a mellé adott saláta szinten nem ízlett. Valahonnan kicsit fújt a szél. Amúgy nem volt vészes, bár aludni nem igazán tudtam. Hollandiában az idő mondjuk úgy megszokott volt, esett, fújt, párás volt. :) Vegyétek ezt a kis leírásom amolyan gasztronómiai kirándulásnak. |
Linkek:
Keresés a szótárban:A pillanat holland szava:warm(!) (warmer, warmst): meleg Üzenj nekem:Lépj be: | ||
| |||