Nyelvtanulás - Nyelvtan - A magánhangzó hosszának kezelése

A magánhangzó hosszának kezelése

Az előző oldalakon foglalkoztunk a hosszú és rövid magánhangzók megkülönböztetésével.

Általánosságban a hosszú magánhangzóknak hosszúnak kellene maradnia, függetlenül minden a szóban történt változástól (pl. mikor egy főnév egyes számból többesszámra vált, vagy egy igét mikor ragozunk). Ugyanez vonatkozik a rövid magánhangzókra is.

A következő részekben egyes és többesszámú főnevek példáin keresztül látjuk majd, hogy a szavak hogy örzik meg a rövid illetve hosszú magánhangzóit. Természetesen ez a módszer minden szóra igaz lesz (igék, melléknevek, határozók, stb.).

A hosszú magánhangzók megtartása

Többesszámú főnevek és a "szótag nem végződhet dupla magánhangzóra" szabály

Mint késöbb majd látjuk, a főnevek többesszámát általában az egyesszámhoz fűzött -en-el képezzük. Nézzük csak meg a maan (hold) szót.

• A többesszám képzéséhez adjuk hozzá az -ent: maanen
• Ha szótagoljuk: maa-nen

A "szótag nem végződhet dupla magánhangzóra" szabályt követve, a szótag végén nem megengedett a dupla aa. Ennek az oka az, hogy a szótag végén szereplő a már magában hosszú magánhangzónak minősül (ne feledjük, ha egy szótagban egy magángangzót egy mássalhangzó követ az a magánhangzó rövid). Így a második a ismétlődő, azt egyszerűen elhagyjuk.

• maanen → ma-nen → manen

Egy hosszú magánhangzós szó hosszantartása

most csináljuk fordítva. Tételezzük fel, hogy adott egy többesszámú főnév ebből kell egyesszámút csinálni. A többesszámú stenen (kövek) főnevet fogjuk példaként használni.

• Az első szótag hosszú magánhangzóra végződik, ami kiderül ha a szót szótagokra bontjuk, mivel az első szótag magánhangzóra végződik (e): ste-nen
• A többesszámból hogy megkapjuk az egyesszámot, el kell venni az -ent.

Most a szótag mássalhangzóra védződik (n). Mostanra tudjuk, ha egy szótag egyetlen magánhangzót tartalmaz és mássalhangzóra végződik, a magánhangzó rövid. A többesszámú főnév pedig hosszú magánhangzós szó volt, ami általában azt jelenti, hogy az egyesszámú is hosszú kellene legyen.

• Ahhoz hogy megtartsuk az egyesszámban a hosszút, meg kell duplázni a magánhangzót: steen.

Ne feledjük, minden dupla magánhangzó hosszú magánhangzó.

A rövid magánhangzók megtartása

Egyesszámból többesszámmá alakítás

Nézzük csak meg a stuk (darab) főnevet.

• A szó egyetlen magányos magánhangzót tartalmaz: ez egy rövid magánhangzós szó.
• A többesszámhoz adjuk hozzá az -ent: stuken

Ahhoz hogy megállapítsuk, megtartotta-e az újonnan létrehozott többesszámú főnév a rövid magánhangzót, szedjük szét szótagokra:

• stu-ken → az első szótag egy magánhangzóra végződik

Ha visszaidézzük, hogy a szótag végén található magányos magánhangzó mindig hosszú, akkor éppenséggel a rövid egyesszámúból csináltunk egy hosszú többesszámot. Mivel a rövid magánhangzós szavaknak rövidnek kell maradniuk, független mindenféle átalakítástól, így a többesszámot is röviddé kell alakítanunk.

• Ennek megvalósításához egyszerűen adjunk egy extra mássalhangzót (jelen esetben k-t) az első szótag végéhez:stuk-ken

A szótag immáron egy rövid zárt magánhangzót tartalmaz, más szóval ez már egy rövid magánhangzós szó.

Többesszámból egyesszámmá alakítás

Most az elöbbit fogjuk elvégezni, csak visszafele. Vegyük a katten (macskák) rövid magánhangzós többesszámú főnevet.

• Az egyesszámúvá alakítsához el kell venni az -ent: katt
• Figyelembevéve, hogy egy szó (vagy akár szótag) nem végződhet két azonos mássalhangzóra, az egyik mássalhangzót el kell venni és meg is kapjuk: katt → kat

Nyelvtan

Linkek:

Keresés a szótárban:

A pillanat holland szava:

mooi^(!) (mooier, mooist): szép; jó

Üzenj nekem:

Lépj be: